Zoey - Életem egy blogba vésve (29.rész)

29. rész
Az utolsó nap

December 17–én, szerdán, mint a szünet előtti utolsó napon, gondoltam valami karácsonyos ruhába megyek suliba, de akármennyire kotorásztam a szekrényemben, nem találtam hasonlót sem, ezért maradtam a fekete farmernél, kék kerekített nyakú felsőnél és a fekete bokacsizmámnál. Szerencsére nem kellett egy órával hamarabb kelni, mert elmaradt a 0. óránk, a többin pedig társasjátékoztunk, meg ahhoz hasonlókkal játszottunk. Volt kettő Activity társasjáték, volt aki Twister–t, meg volt aki egy egész pókerszettet hozott. Minden órán játszottunk valamivel. Volt, hogy a tanárok megbeszélték, hogy melyik teremben vagyunk és oda jöjjön a többi tanár, mert éppen bele vagyunk merülve a társasjátékok világába.

• Ki jön Activity–zni? – hangzott a piros–fehér egybe ruhás és vastag harisnyás Valerie szájából.
• Ki jön Twister–ezni? – kérdezte a zöld felsős és sötét nadrágos Dorinda.
• Pókerezni akar valaki? – szólalt meg Dake is.
• Zoey, te mit szeretnél? – kérdezte a mellettem álló fehér felsős és sárga szoknyás, valamint fekete vastagharisnyás Fay. – Én szerintem Activity–zni megyek.
• Én a pókeren gondolkozok. – és tényleg gondolkoztam, mert valahogy szívesebben mentem volna pókerezni, mint Activity–zni. Twister–ben meg nem vagyok jó. Nyeszlett karjaim vannak, szóval abban még szépen mondva is pancser vagyok.
• Tudsz pókerezni? – csodálkozott a mellettem álló Armin.
• Igen. Bátyám tanított. Mert?
• Na akkor gyerünk! Lássuk, mit tudsz. – fogta meg a kezem a kék pulcsis és szürke nadrágos fiú és odahúzott a pókeres asztalhoz.
• Öhm... Fay! – kiáltottam vissza barátnőmnek. – Azt hiszem pókerezni fogok. – nevettem el a végét.
• Oké. – kacsintott a lány, aki már az Activity–s asztalnál ült.

Két asztal volt összetolva, így nyolcan elég kényelmesen elfértünk. Arminnal leültünk egymással szemben, és próbált pókerarcot vágni, de ahogy Alexynek, neki se megy. Hát na... csak ikertestvérek.

• Nem is tudtam, hogy tudsz pókerezni. – suttogta a fülembe, lehajolva mellém, a székem háttámlájának támaszkodva Castiel. Piros, végig kigombolt inget viselt, alatta egy fekete trikóval, hozzá meg egy fekete farmert vett fel. Nem tagadom, hihetetlenül jól nézett ki. És ahogy a fülembe suttogott... Fuhh! Khm... hol is tartottam?
• Jajj, ez a pókerezős asztal? – vágtam hirtelen rémült fejet. – Igen, tudok. – mosolyogtam a fiúra, ahogy oldalra hajtottam a fejem. Túúúúúl közel volt.
• Castiel! Jössz Twister–ezni? – kiáltott a terem másik végéből Dorinda.
• Pillanat! – kiáltott vissza a mögöttem lévő Castiel.
• Akkor csak ügyesen! – mondta ugyan úgy, ahogy az előbb, és visszamosolygott. Megfogta a vállaimat hátulról és hüvelyk ujjaival megsimította azokat. – Aztán nyerni ám!
• Meglesz. – mondtam mosolyogva a fiúnak.
• Helyes. – kacsintott, majd továbbállt.
• Kezdjük végre? – kérdezte Amber. Nem is tudtam, hogy tud pókerezni. Ő sajnos mellettem ült, az asztal sarka szerencsére közöttünk volt. Bal oldalamon Carla ült, vele szemben pedig (Armin mellett) Peggy ült. Milyen véletlen, igaz?! Amber és Armin között Lisa ült, Amber egyik pincsije. Lisa–val szemben ült Dake, mellette pedig Antonio.
• Csapjunk bele! – mondta Armin, miközben próbált velem farkasszemet nézni. Nem jött össze, mert mind a ketten elnevettük magunkat.

Az első fordulót Antonio nyerte. Kezdők szerencséje, vagy tényleg tud játszani? A második forduló végén Dake–kel ketten maradtunk. Egy pikk királyom volt és egy ugyan ilyen 10–esem volt, a river–ben pedig volt egy kör király, egy treff 10–es és 7–es, egy káró dáma és egy pikk 5–ös. Két párom volt, de nem tudtam, hogy Dake–nél milyen lapok vannak. Kiterítettem a lapjaimat, ő meg húzva az idegeimet szépen, nagyon lassan terítette ki a sajátjait. Sajnos ő nyert. Neki egy káró és egy kör 10–ese volt, így hiába volt nekem kér párom, egy drill sajnos erősebb. Fél szemmel odanéztem Valerie–ékhez, az Activity–s asztalhoz. Úgy tűnik, jól elvannak, aminek nagyon örültem. Fay és Alexy is ott voltak annál a saroknál. Átnézve a túloldalra láttam pont a Twister–eseket. Ott volt még Dorinda–val és Castiel–lel Lysander is. Látszott, hogy ők is jól érzik magukat. Pont ők hárman maradtak már csak a szőnyegen, de láttam, hogy ott áll Vanessa is a játék mellett és pörgetett a többieknek. Próbáltam nem rájuk figyelni, és ha már megmondtam Castielnek, hogy nyerni fogok, akkor igen is nyerni fogok! Remélem...

• Következő forduló! – szólt Armin és elkezdett osztani.

Gyerünk, Zoey! Meg kell mutatnod, hogy tudsz játszani! Igaz, elég kevés zsetonod maradt, mert Dake folyamatosan emelt... De akkor is! Nyer–ned kell! – utasítottam saját magamat, és egy mély levegő kíséretében megnéztem a lapokat, amiket Armin osztott. Kérlek, Armin! Mondd, hogy jó lapokat osztottál! – kérleltem magamban a fiút, és hirtelen nem hittem a szememnek, amikor megnéztem a lapokat. Ez most komoly??? Egy káró 4–esem és egy pikk 10–esem volt!!! Nem szabadulok a pikk 10–estől, úgy tűnik...

A játék elkezdődött. Szerencsére nem sokat emelgettek közben, így bent tudtam maradni. A flop–ban már volt egy káró 6–os, egy treff 8–as és egy kör 9–es. Tudom, kicsi az esélye, de még reménykedek egy 5–ösben és egy 7–esben. Negyedik lapnak egy treff 7–es jött ki. Ez az! Csak még egy 5–öst, kérlek!

• Emelek egy százassal. – dobta be lazán a zsetont a világoskék inges és fehér nadrágos Dake.

125 $–om maradt. Vagy nem is tudom, mik ezek. Szóval olyan értékű zsetonom maradt. Haladt a kör... Peggy még az elején eldobta a lapokat. Armin vacillált, majd ő is bedobta a lapjait. Lisa az előző körnél bedobta. Gondolom reménytelen volt neki. Amber jött. Ő is eléggé vacillált, majd megadta. Basszuskulcs! Vajon tényleg jó lapjai vannak? Eléggé beijedtem...

• Zoey? – kérdezte Dake magabiztosan.
• All in! – mondtam gondolkozás nélkül, és az összetolt asztalok közepére toltam a maradék zsetonomat.
• Dobtam. – hajította be a lapjait a mellettem ülő Carla.
• Szintúgy. – dobta be Antonio is.
• River! – mondta Armin, és égetés után lerakta az utolsó lapot is az asztalra. Kikerekedett a szemem. Azt hittem, elájulok. Egy treff bubi jött ki utolsó lapnak. Most kezdtem el igazán izgulni, hogy mi van, ha a többieknek jobb lapjai vannak? Meg erősebb.
• Terítsétek ki a lapjaitokat! – nézett körbe Armin kíváncsian.

Dake–nek csak egy 6–os párja volt. Eddig én vagyok a nyerő. Kérlek, Amber! Legyenek rossz lapjaid! Könyörgök!

A világoskék egybe ruhás lánynak egy 8–as és egy 9–es párja volt. Ezek szerint... nyertem! Kiterítettem én is a lapjaimat. Mindenki izgatottan figyel, végül Amber szólalt meg.

• Semmi?? Ezek szerint nyertem! – nyúlt volna büszkén a zsetonkupacért, de Armin lefogta a kezét.
• Sorja van! – hívta fel a lány figyelmét.
• Mi??????? – kérdezte rémülten a lány.
• Zoey nyert. – állapította meg lefagyva Dake.
• Köszike! – nyúltam vidáman a nyereményemért.
• Szép volt, kislány. – dicsért meg Antonio és vidáman pacsira emelte a kezét.
• Köszi. – csaptam bele vidáman.
• Ideje volt, hogy végre egy lány is elverje Dake–et és visszaszálljon a földre. Túl nagy volt már az egója! – mondta röhögve a világoszöld inges és fekete nadrágos Antonio. Komolyan... ma minden 2. pasin ing van?
• Héé! – vágta vállba Dake a haverját, miután felolvadt a lefagyásból, mert még eddig a lapokat bámulta... lefagyva.
• Nyugi, Dake. – kacsintott a fiúra Amber. Pfujj!
• Na, hogy haladtok? – lépett közelebb mellénk Castiel.
• Zoey most picsázott el minket... – fonta össze maga előtt a karját sértődötten Dake.
• Óó, tényleg? – mosolygott rám érdeklődően Castiel. – Én is épp nyertem. – emelte pacsira a kezét a kis vörös.
• Ügyes! – csaptam bele, ő pedig megsimította egy kicsit a hüvelyk ujjával a tenyerem oldalát. De amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen el is engedtük egymás kezét.
• Na, ki oszt? – kérdezte Armin meglóbálva a kártyaköteget.
• Én kiszálltam. – toltam ki magam alól a széket.
• Mi? Ne már! – mondta meglepetésemre a zöld ruhás Peggy.
• Bocsi, de tudod: A csúcson kell abbahagyni! – kacsintottam mosolyogva a lányra.
• Uuuu, leszbi–parti? – kérdezte kíváncsian Armin.
• Ahjj! Peggy, lennél szíves? – kértem szépen a lányt, aki vidáman bólintott egyet és egy kis taslit adott Armin–nak az előbbi megszólalásáért.
• Köszi. – nevettem.
• Örömömre szolgált. – nevette a lány is.
• Héé!! – nevette el magát Armin is.
• Én is kiszálltam. – állt fel Amber, és mintha valami extrém reakciót várt volna a többiektől, úgy állt még mindig az asztal mellett.
• Oké. – hangzott egyszerre a válasz a többiektől.
• Lisa, te osztasz! – adta át a kártyákat Armin a mellette ülő lánynak.
• Hm! – ment el sértődötten a szőke hajú Amber, mire én csak elkezdtem kuncogni.
• Na, a hiszti királynő... – cukkolta a lányt szintén kuncogva Castiel.
• Az. – nevettem el magam egy kicsit. – Na, de én megyek Activity–zni. Te hova indultál? – fordultam oda a mellettem álló fiúhoz.
• Én is oda. – mosolygott, majd kacsintott egyet.
• Akkor gyerünk! – kapaszkodtam a karjába és odahúztam az asztalhoz. Igen, elég hirtelen ötlet volt ez a belekapaszkodós dolog.
• Van még két hely? – kérdeztem az asztalnál ülőktől.
• Egy biztosan. Én meguntam. – kelt fel az asztaltól Charlotte. Ő Amber másik pincsije. – Mentem Amber–höz. – intett, majd lelépett a lány.
• Akkor most ki lesz a párom? – kérdezte kétségbe esve a lila hajú Viola.
• Lehetek én? – kérdeztem a lánytól.
• Pe–persze. – mondta a fehér és lila ruhás lány, kicsit félénken. Lepattantam mellé a székre, és érdeklődve néztem vissza Castielre.
• Én is inkább lelépek. Megnézem a többieket. – mondta Nataniel és felállt az asztaltól. – További jó szórakozást. – mosolygott ránk a fiú és elindult a Twister–felé.
• Leszel a csapattársam, Castiel? – kérdezte a fiútól Alexy.
• Aha. – ült le a kis vörös is, így tudtunk játszani.
• Melyikkel vagyunk? – kérdeztem Violától.
• A kékkel. – sütötte le a szemét a lány. Hirtelen nem tudtam, hogy miért, majd a táblára néztem. Jelenleg az utolsó helyen állt a bábú. Fogalmam se volt, hogy fogjuk felhozni, de legalább megpróbáljuk.
• És melyik a miénk? – kérdezte Castiel a mellette ülő Alexy–t.
• A zöld. – ők eddig a második helyen álltak.
• Nem lehetnénk inkább a fehérrel? – viccelődött a fiú.
• Nem! Az a miénk! – mondta büszkén Fay és átkarolta Valerie vállát. Hát igen, az első helyen álltak. Eléggé megelőzve a másik két párt.

A végén nem sikerült nyernünk, mert a két lány annyira elhúzott, hogy még csak másodiknak se tudtunk Violával feljönni, de már csak 2 mező állt köztünk, és a két fiú között, szóval elég sokat haladtunk. A második körben megint a két lány nyert, mi viszont feljöttünk a dobogó második fokára. A két fiú nem nagyon tudott meglenni együtt. Mind a kettő jól beszélt, mutogatott és rajzolt, mégse találták ki egymásét. Bezzeg mi, többiek amikor csak lehetett, elhalásztuk tőlük a pontokat. Szegények a tábla felénél ha tartottak, amikor Valerie és Fay beértek a célba, mi pedig 7 mezővel voltunk csak lemaradva, szóval nem kellett volna sok.

A nap végére vidáman hagytuk el az iskolát. Castiel megint hazakísért, elköszönésnek pedig megkapta a 2 pusziját, az utolsó viszont véletlen félig a szájára ment. Tényleg véletlen volt, de jó volt érezni, hogy milyen puha szája van. Azt hittem, teljesen elolvadok. A teljes elpirulásom már akkor megvolt.

• Akkor... boldog ünnepeket. – mosolygott Castiel és szerintem a haja miatt megint megtévesztett az arcának a színe.
• Neked is. – mosolyogtam vissza, és nyitottam ki a kaput.
• Hát akkor... szia. – köszönt a fiú.
• Szia, Castiel. – köszöntem el én is félig a kapuban állva, és amint kimondtam, elkezdett szállingózni a hó. Idén először.
• Havazik! – mondtam felfelé nézve, a pelyhekben gyönyörködve.
• Már vártam! – mondta Castiel, mire én a szemébe néztem és valami furcsa dolog csillant meg a gyönyörű, szürke szempárban. Közelebb lépett hozzám, és az arcomból kisimított egy tincset, én pedig élveztem, ahogy hideg keze az arcomhoz ér. – Majd beszélünk! – zárta le a fiú a szemembe nézve... én pedig másban reménykedtem.
• Mindenképp! – mosolyogtam rá, ő pedig elindult haza.