Zoey - Életem egy blogba vésve (6.rész)

6. rész

Az első hét

Szeptember 1-je, hétfő van, ami annyit jelent, hogy elkezdődik a suli. Kathlyn-nel megbeszéltük, még mielőtt elmentem a gólyatáborba, hogy ma egy busszal megyünk az évnyitóra. Kíváncsi vagyok azzal jön-e, vagy az egyel későbbivel, amin Ivy is rajta lesz, viszont az évnyitót lekési. Szép kis első benyomás lenne az mindenkire.

De legnagyobb meglepetésemre ott állt a buszmegállóban a szőkésbarna hajú, zöld szemű barátnőm talpig ünneplőben.

• Szia Kathlyn. – üdvözöltem jókedvűen.
• Helló. – üdvözölt egyhangúan.
• Valami baj van? – kérdeztem a barátnőmtől.
• Nincs semmi. Figyelj csak, – ekkor a hátam mögé pillantott, majd folytatta – A későbbi busszal megyek, jó? A suliban találkozunk. Szia. – intett, majd elhaladt mellettem.
• Akkor... szia. – köszöntem el tőle, és a jókedvem alábbhagyott.

Természetesen Ivy volt az, akit a hátam mögött meglátott. Nevetgélve sétáltak el a másik irányba. Sajnos ez sem az első ilyen eset volt. Most a nyáron valahogy kezdtek sűrűsödni az ilyen esetek. Nem tudom mit kezdjek ezzel a dologgal. Nem bánnám, ha kevesebb lenne inkább az ilyen, mint több. Sokáig biztosan nem bírnám ki, hogy folyton lekoptat, főleg inkább az a bajom, hogy Ivy miatt, aki már nem egyszer átverte. Nem értem, hogy tud benne egyáltalán még mindig megbízni. Nekem szerintem nem menne. Ha elbukott, akkor elbukott. Kész. Vége. Nincs tovább. Ebből is csak arra lehet következtetni, hogy nem vagyunk egyformák, amit néhány ember miatt nem is bánok...

Ilyen dolgokon gondolkoztam, amíg buszoztam az iskolához. Szerencsére pont a bejárat mellett pár méterrel van a buszmegálló, így nem kellett messzire mennem. Fay és Val már ott vártak a busznál. Ahogy megláttam őket, egyből elfelejtettem a bajomat és újra jó kedvem lett.

• Szia Zoey! – mondta a két lány egyszerre, és amint leszálltam a buszról, egyből a nyakamba ugrottak. De aranyosak, egyem is meg őket!
• Sziasztok lányok! Boldog első sulinapot! – mondtam, és elnevettem a végét, mire ők is elkezdtek velem együtt nevetni.
• Neked is. – mondták megint egyszerre, ami már kicsit majdnem megijesztett.
• Nem úgy volt, hogy a barátnőd is jön veled? – kérdezte Val, amikor már a suli udvara felé sétáltunk.
• Ja, de. – mondtam kissé szomorkásan.
• Mi történt? – kérdezte csodálkozva Fay.
• Azt mondta a későbbi busszal jön. – mondtam, de inkább terelni akartam a témát. – És nektek hogy telt az utolsó hét a nyárból? – kérdeztem apró mosolyt erőltetve az arcomra.
• Engem nem tudsz átvágni. Már most sem. – nézett a szemembe komolyan Val. Hmmm... ezek szerint lebuktam.
• Engem sem! Mit csinált a csaj? – kérdezte komolyan Fay. Komolyan, már lassan kezdek megijedni. Boszorkányok?
• Jó, jó. - mondtam, és belekezdtem. Elmondtam nekik, hogy egy ideje már leráz és folyton amiatt a csaj miatt.

Tanácsot sajnos nem adtak mást, csak hogy beszéljek Kathlyn-nel. A nap további részében nem történt semmi érdekes. Az évnyitón az igazgatónő mondott egy 10-15 perces nyitóbeszédet, idézem: „a diákokra való tekintettel”. Rendes volt tőle. Utána volt 3 osztályfőnöki óránk, amin lediktálta az osztályfőnökünk, Mrs. Small az órarendet, és kiosztotta az ellenőrző könyveket, és arra kért minket, hogy egy kis lapra, mindenki írja ki a nevét. Elég volt keresztnevet írni, csak amit használunk, így én is csak annyit írtam fel, hogy: Zoey. Utána megkért mindenkit, hogy mutatkozzon be és mondjon még hozzá magáról pár szót. Én Kathlyn-nel ültem a középső padsor 3. padjában, aki sikeresen be is ért az évnyitó után pont. A három osztályfőnöki után mehettünk is haza.

Kedden és szerdán is csak 4 osztályfőnöki óránk volt, így délben már majdnem otthon is voltam. Csütörtökön kezdődött a fekete leves. Egyből tesivel kezdtünk, amin megismerkedtünk Boris Jenkins tanárúrral, akiről mint kiderült, az egyik osztálytársunk, Dake, vagyis Dakota Jenkins nagybátyja. Ugyan úgy néztek ki, csak a tanár úr magasabb volt. Ugyan olyan szőkésbarna haj, zöld szem, és izmos test. Nem, nem kezdett el folyni a nyálam egyik után sem. Amennyire ők ki voltak gyúrva, az nekem már sok volt... nagyon sok! A nap hátralevő részében volt még matekunk az igazgatónővel, ének az osztályfőnökkel, irodalom Ms. Adams tanár nővel, és végül egy töri Mr. Hill tanár úrral, aki az igazgatónő férje.

Pénteken 0. óránk is volt, méghozzá egy földrajz Mr. Rocks tanár úrral. Első órában lyukas óránk volt és lesz is ebben a félévben, utána viszont megint matek jött, következő óránk pedig tesi volt. Hurrá. Utolsó óránk legalább nyugalmasan telt, mert informatika volt. Utána pedig szerencsére hétvége következett.

Szombaton és vasárnap nem csináltam semmi érdekeset. Kathlyn-nel se beszéltem, ő sem keresett, így én se őt. Úgy gondolom, hogy inkább neki kéne már engem keresnie, ha az utóbbi időben ennyire elhanyagolt. Mondjuk nem tudom, hogy ha rajta múlik, akkor mikor beszélnénk legközelebb.

Vasárnap estefelé még elvittem Dorothy-t sétálni, de még úgy, hogy legkésőbb fél 8-ra hazaérjünk. Akkor még gyorsan megvacsoráztunk, utána mentem fürdeni, és bújtam is be az ágyamba. A plafont bámulva még jó ideig járt az agyam Kathlyn-en, és hogy mi lesz végül a barátságunkkal, meg gondolkoztam az osztályon is. Némelyik kicsit nagyképű, de vannak normálisak... Fiúk közül is, szerencsémre. Örültem neki, hogy Arminék és Lysander is odajött néha a héten beszélgetni. Sőt, Armin még egy üdítőre is meghívott, amikor tesi után leváltam pénteken a lányoktól, hogy vegyek egy csokit a büfében. Éppen akkor jött ő is mögöttem a büfébe. Remélem jó barátok leszünk majd mind a három fiúval. Bár túl rendesek, hogy az igaz legyen.