Örökké szeretünk! – Apának
Takarom könnyeim, ne lássák bánatom...
Ne lássák, hogy érted hullanak, mert hiányzol nagyon!
Hiányzik a mosolyod, s szemed ragyogása,
Hiányzik lelked minden pillantása.
Kiskoromban is átöleltél... értem jöttél az oviba,
Én boldogan rohantam feléd, s ugrottam karjaidba.
Hiányoznak azok az idők, mikor az iskolából hazajövet
Mosolyogva húztál haza szánkón a téli hidegben.
Kár, hogy már nem vagy velünk, nem ölelsz át,
De szívünkben még megmaradtál, mint egy boldog kismadár.
Kit sokan szerettek, családja is imádta,
Ő mégis rosszul döntött, s elhagyta az ágat.
Mely biztonságot adott neki és menedéket,
De ez már csak egy bánatos kis ének...
Mert nagyon szeretünk és mindig féltettünk,
Bennünk mindig megmaradsz Apa emlékül!
Emléked lelkünkben mint száz rózsaszál,
Melyet a szeretet tart életben életünk során.
Könnyeim még hullnak, nem múlik bánatom,
Hisz' Apa is csak egy van, ki hiányzik még nagyon!
Fontosabb vagy még a világ bármely’ kincsénél.
Nem tudlak engedni soha, ezt érzem a lelkem mélyén!
Örökkön-örökké, míg világ a világ
Nem feledjük apucink boldogító mosolyát.
Nem feledjük hangod, s pillantásod.
Mely’ reggelente keltett, s hozott e házba boldogságot.
Jobb apát nem is kívánhattunk volna,
Ki ennyire szeretett és óvott volna.
Minden rossztól megvédtél, csak a jóra intettél,
Szívünkből egy darabot a túlvilágra magaddal vittél.
Azt a darabot nem lehet sehogy sem pótolni,
Nem is akarjuk, mert téged nem lehet visszahozni.
Az a darab is mint a többi, pótolhatatlan.
S mint anya, apa is csak egy van.
Köszönjük a sok jót, s millió boldogságot
Megannyi szeretetet, s még több jóságot.
Nagyon hiányzol, s nagyon szeretünk!
Hisz’ téged soha el nem feledünk!
/ 2012. 01. 29 /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése