Fájdalom
Jó érzés néha kiadni magunkból mindent...
Mindent ami fáj, nagyon fáj... itt bent...
Amitől néha sírni tudnánk, de nem megy,
S mint egy vulkán, kitör belőled egyszer.
Szűnni nem akaró fájdalom, mely' éget,
Bűntudat, mely' teljesen felemészthet.
Perceken át tartó bőgés, rohamszerű sírás,
Melybe szinte beleőrülsz. Ez egy örökös vívás.
Harc, melyben szembeszállsz önmagaddal,
S melynek a végén alul maradhatsz.
Összeszeded magad és bátran továbblépsz,
Vagy szépen lassan teljesen felemészt.
Ha erős vagy győzhetsz, túlélsz,
Vagy felemészt végleg a múlt lét.
/ 2013. 10. 08 /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése