2014. július 24., csütörtök

17. versem: Egy barna hercegről.

Egy barna hercegről.

Találkoztunk, s te köszöntél
Miközben valamivel szöszmötöltél.
De szakítottál időt rám,
Hogy kedves légy’ és megvárj.

S mikor a másik szemében megláttuk egymást
Valami hirtelen szíven talált...
Azóta akármikor összenézünk
Nem tűnik fel öregségünk.

Melletted szívem s szemem csak ragyog
Mert jó veled lenni, de nagyon!
Beszélgetünk és barátkozunk,
Néha-néha találkozunk.

Van, hogy egymásra gondolunk...
Amikor találkozunk egymásra mosolygunk.


/ 2012. 04. 12 /

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése