Zoey - Életem egy blogba vésve (2.rész)

2. rész
Tábor – I. rész

Szerencsére hamar eltelt a hétvége és már nagyon vártam, hogy induljunk. Egész jó idő volt, ezért farmer térdnadrágot vettem fel, meg egy spagettipántos toppot. Belebújtam gyorsan a cipőmbe, és már indultunk is. Délután 2-re kellett menni, így hát anyuék elvittek a sulihoz. Ott gyorsan elköszöntem mindenkitől és már szaladtam is be. A suli bejáratánál egy kedves nő fogadott. Fehér, nyári egybe ruhát viselt, amin színes rózsák voltak. A nő a 40-es évei elején járhatott.

• Szerbusz, a nevem Mrs. Hill. Az igazgatónő vagyok.
• Jó napot, én Zoey Elisabeth Bale vagyok.
• Értem. – keresi a nevem a papírra felírt névsorban, ami a kezében van – Melyik nevedet használod? Hogy szoktak hívni?
• Használom mind a kettőt, általában vagy Zoey-nak vagy Lisa-nak szoktak otthon hívni. – mosolyogtam rá a nőre.
• Áhh, megvagy. Gondolhattam volna, hogy a névsor végén leszel. Majd a folyosó végén balra menj, ott az pedig jobbra az utolsó ajtónál lesznek a te osztályod béli lányok. Jó szórakozást, és üdvözöllek a Sweet Amorisban. – mosolyog rám kedvesen, majd kézfogásra nyújtja a jobb kezét.
• Köszönöm szépen. – mosolygok én is miközben nyújtom szintén a jobb kezemet, hogy kezet fogjunk.

Ahogy elindultam vidáman nézelődtem körbe, de pont háttal voltam, amikor a lépcső mellett haladtam el és belém szaladt valaki, aki pont akkor fordult le a lépcső végétől. Sikeresen orra is estem.

• Jujjci, ne haragudj. – Nézett rám egy kék hajú srác bűnbánó arckifejezéssel, miközben segített felállni a földről. – Alexy Thomson vagyok. Téged hogy hívnak?
• A nevem Zoey Bale, és nincs semmi gond. – nyújtottam a kezem miután bemutatkoztam és kedvesen mosolyogtam.

Na igen... azt elfelejtettem megemlíteni, hogy elég sokat mosolygok, de gondolom erre már magatoktól is rájöttetek.

• Amúgy miért szal... – kérdeztem volna valamit, csak hogy egy kiabálás félbeszakított.
• ALEXYYY!!! – rohant le ismét a lépcsőn egy fiú, neki viszont fekete volt a haja, de nagyon hasonlított Alexy-re. Akire rá is ugrott, miután leért a lépcsőről.
• Ezt most miért? – kérdezte nevetve Alexy, amikor a földön feküdt a fekete hajú srác mellett.
• Mert megmondtam, hogy el foglak kapni. – felelte szintén nevetve a fiú.
• Ja, amúgy ő Zora. – mutat rám Alexy, miközben kel fel a padlóról.
• Zoey. – javítom ki kicsit bátortalanul és halkan a fiút.
• Szia, Armin vagyok. Alexy ikertesója. – nyújtja felém a kezét a srác, miután megtörölte a földtől piszkos kezét a nadrágja szárában.
• Szia. Nagyon örülök. – mosolygok rá is. Hát akkor ezért hasonlítanak ennyire egymásra.
• Én most megyek, lepakolok. Később találkozunk. Sziasztok. – intettem nekik, majd elsuhantam mellettük, be a legutolsó terembe.

Elég sokan voltak már bent, csak sajnos fiúk.

• Basszus. Bocsi, rossz ajtó. – mondtam zavartan, amikor rájöttem, hogy rossz irányba indultam el.

Vörös fejjel elindultam most már a jó irányba. Amikor benyitottam, már volt bent itt is egy jó pár személy, szerencsémre lányok.

• Sziasztok! Zoey vagyok. – integettem nekik mosolyogva. Cserébe kaptam néhány „Csá!”, „Helló.”, meg 1-2 „Szia.” köszönést.

3-5 fős csoportokra voltak osztódva, ezért gondoltam jó lesz nekem ott a legbelső sarokban az ablak mellett. Miközben pakoltam ki, sorra jöttek még a lányok be a terembe, ahol el voltunk szállásolva. Az egyik lány oda cuccolt mellém. Nagyon aranyosnak tűnt. Gondoltam hát akkor kezdjünk barátkozni.

• Szia, Zoey vagyok. Zoey Bale. – mosolyogtam, miközben nyújtottam a kezem.
• Szia, én Valerie Miller vagyok. De szólíts nyugodtan Val-nek. – mosolygott vissza rám, miközben kezet fogtunk.
• Rendben van, Val. Amúgy te merre laksz?
• Szerencsére helyi vagyok, így most se kellett sokat jönnöm. – vigyorgott kedvesen – és te? – kérdezett vissza.
• Én nem vagyok helyi, de itt lakom nem messze. Gibsonia-ban.
• Gibsonia? Az merre van?
• Északra, de kocsival 10-15 perc alatt oda lehet érni.

Még beszélgettünk egy kicsit, utána szóltak, hogy menjünk ki az udvarra. Mikor kimentünk, az igazgatónő megkért mindenkit, hogy váljanak a táborozók két csoportra. Szám háborúzni fogunk. Mivel két osztály volt, így külön voltak az A-sok és a B-sek. 3 meccset játszottunk le. Én sajnos ebben nem vagyok jó, ezért mind a 3-nál az elején kiestem. Az első 2 meccset a B-sek nyerték, az utolsót végre megnyertük mi is. Vagyis inkább a többiek az osztályban, mert én nem sokban segítettem hozzá az osztályt a győzelemhez. Vacsorára bográcsban főtt paprikás krumpli volt kolbásszal. Jól laktunk vele. Evés után mentünk 4-esével vagy 5-ösével fürdeni. Persze külön a lányok és a fiúk. Én Val-lel mentem, meg még egy lánnyal, aki mellett a vacsoránál ültem. Ő is kedves volt, jókat beszélgettem vele is. Úgy hívták, hogy Fay Stevenson.

Fürdés után még sokat beszélgettem és hülyéskedtem Val-lel és Fay-jel, meg még néhány lánnyal. Nem mindenkinek sikerült megjegyeznem a nevét így elsőre. Később bejött a szobába néhány fiú is. A terem elejében fekvő lányokkal jól elvoltak, de máshoz nem igazán szóltak. Ne értsetek félre, nem történt semmi „olyan”. Később bejött Alexy is, hogy megkérdezze mi újság, meg hogy vagyok. Hát nem aranyos? De bizony, az. Bemutattam neki Val-t és Fay-t, de mint kiderült, Fay-jel már ismerik egymást. Egy oviba jártak. Kérdeztem Alexy-től, hogy Armin merre van, de azt mondta nem tudja, szerinte még fürdik. Reméli nem fulladt bele.

Már aludtunk, amikor arra keltem fel, hogy valakik dörömbölnek az ablakon. Felkeltem, erre vagy öt fiú dörömbölt felváltva. Az egyik az egyik ablaknál, a másik a másiknál. Az én ablakomhoz is „jutott” egy fiú, viszont őt ismertem. A régi sulimból volt egy srác, pont az, akit 4 évig szerettem.

• Gabe, te meg mit csinálsz itt? – kérdeztem a fiútól.
• Gólyatáborban vagyok a másik épületben, csak gondoltuk megnézzük kik vannak a szomszédban. Gondolom érted hogy értem. – kacsintott egyet, majd folytatta – Hát te? Csak azt ne mondd, hogy te is gólyatáborban vagy.
• Mert szerinted mit csinálok itt? Falat meszelek? – kacagtam.
• Hát az lett volna az első tippem, az biztos. – nevetett fel ő is.
• Ki az Zoey? – kérdezte a mellettem lévő Val félálomban.
• Csak az egyik régi osztálytársam. Nincs baj. Aludj nyugodtan tovább. – mosolyogtam rá, bár ő nem látta, mert a szemét már visszacsukta a mondandóm elején.
• Oké. – ennyi volt a válasza, már aludt is tovább.
• Ki ez a csaj, Zo? – kérdezte Gabe vigyorogva a csaj felé biccentve a fejét.
• Felejtsd el! Túl rendes hozzád. – mondtam nevetve.
• Nem baj az. – kacsintott, majd ő is elnevette magát. – Na, de most már indulunk szerintem vissza. – körbenéz – Vagyis csak én. A többiek már leléceltek.
• Jól van, akkor jó éjszakát. – mondtam.
• Neked is. Szia.
• Szia.

Nagyon jó kis délután volt. Egész jól elvoltam az új osztálytársakkal. Úgy érzem, nagyon jó barátságban leszek majd Fay-jel és Val-lel.

Kár, hogy Kathlyn nem jött. Biztos ő is jól érezte volna magát.