Dilemma
Szeretlek, de félek,
Hogy újabb csalódás érhet.
Nem akarlak elveszíteni,
S szívemből egy újabb darabot kitépni.
Szeretnélek átölelni,
Derekadat átkarolni,
Csókjaiddal lélegezni,
S nem megfeszülni.
Feszült létem nem nyomtalan...
Ellököm magamtól finom ajkadat...
S miközben megbánásom papírra vésem
Nincs kizárva, hogy kezemben késem.
S miközben írom gondolataimat
Lassan eltelik a mai nap.
Hiányod gyorsan fokozódik
S újra felkel a nap is...
Hajnali gondolataim nem változnak...
Lassan beleőrülök hiányodba.
Még egy évünk van egymás közelében,
De tovább vajon hogy lesz?!...
Te továbblépsz, s én továbblépek?!
El kell felejtenem a közös együttlétet?
Felejteni nem akarom! Se téged elveszíteni!
Szerelmem örökké szívedet fogja égetni!
Nevemet erősen a szívedbe véstem
A már újra kezemben lévő késsel,
Bár a Te neved talán erősebben lett
Az én saját szívembe vésve...
/ 2011. 06. 23 /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése