2014. július 24., csütörtök

19. versem: Hiányzik

Hiányzik

Miért nem ír? Vajon miért nem keres?
Ennyire kevés az, amit neki jelentek?
Ennyire kevés, mit érez irántam,
És kint hagy az élet viharában.

Sok dolgon keresztül mentünk,
Jón s rosszon egyaránt
De nem szakadhat ketté életünk.
Együtt kell lennünk egy életen át.

Hiányzik! Folyton hiányzik...
Mit tegyek, hogy ne érezzek így?
Nem tudom, mit kéne tennem.
Vajon mit, hogy elfelejtsem?

Folyton rá gondolok, éjszaka és nappal,
De nem akar tőlem semmi komolyabbat.
Pedig hiányzik. Kegyetlenül.
De nem tehetek semmit egyedül.

Hisz' egyedül maradtam, senkim se maradt.
Szörnyűség életem, nincs senkim ki arany.
Kiben megbízhatnék, s aki támogat.
Ki megöntözné majd szomorú kis síromat.


/ 2012. 05. 13 /

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése