Zoey - Életem egy blogba vésve (53.rész)

53. rész

Túl sokat gondolkozol!

Szombaton délután: miután Melissa és Brad is elindult a vonattal, én is hazafelé vettem az irányt. Végig Braden járt az agyam. A hasamban ott voltak a már jól megszokott pillangók, akik mindig ott vannak, amikor Rá gondolok.

Miért érintett ilyen rosszul, hogy alig beszéltem vele az utolsó órában? Miért szerettem volna többet vele lenni? Miért érzem úgy, hogy egyre fontosabb a számomra? Pedig olyan elérhetetlennek tűnik. Annyira mások vagyunk külsőre. Ő nagyon helyes, én pedig... én csak egyszerűen én vagyok.

Hazaérve leültem és megvacsoráztam anyával, Alexys-szel, meg pont ott volt nálunk Lewis is. Amint megláttam, egyből a nyakába ugrottam drága bátyámnak. Hiába vagyunk egy városban, még így is csak hétvégente látom sajnos, így nagyon megörültem neki. Este fél 8 után viszont visszament a koliba, így ismét 3-an maradtunk. Lassan elindultunk egymás után sorban fürdeni. Én anya után másodikként mentem, utána pedig beültem a gép elé. Írt Lissa és Fay is, hogy jól érezték magukat és máskor is lehetne ilyen. Mivel én is jól éreztem magam, nekem se kellett kétszer mondani, mert egyből belementem. Egy üzenet azonban nem jött, amit a legjobban vártam. Egy üzenet... Bradtől.

9 óra, de még mindig semmi. Kérdeztem tőle, hogy milyen volt az utuk, stb, de semmi válasz. Fent van. Kiadja, hogy elérhető, de meg se nézi, nem is válaszol. Fél 10-kor viszont már nem bírtam tovább, és rákérdeztem Melissánál, hogy mi van Braddel.

Melissa Preston: Brad szerintem már alszik

Melissa Preston: miért kérdezed?

Zoey Bale: írtam neki 8 óra után, de még azóta se válaszolt

Zoey Bale: azt adta ki hogy fent van, de akkor már lehet akkor se volt

Melissa Preston: most ment el aludni egy 10 perce kb

Zoey Bale: ja értem

Zoey Bale: akkor mindegy :)

Szóval alszik...

Lehet, hogy megint csak túlreagálom a dolgokat, vagy ilyesmi, de nagyon rossz előérzetem van. Na meg igazából hiányzik is. Tudom, hogy ez így korai, meg fura, meg minden, de akkor is hiányzik. Pedig alig pár napja ismerem. Mégis mintha már évek óta jóban lennénk.

De az a közös kép... az illata... a mosolya... az ajka...

Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből. Megőrülök, hogy már órák óta nem beszéltünk, és egy szót sem írt. Már vége is lenne annak, ami még el sem kezdődött? Bár ilyen nem is lehetséges, igaz?

De akkor mégis mi történik? Miért nem tudom kiverni a fejemből, ha nem is vagyok szerelmes?

Terveztem, hogy írok neki egy üzenetet, hogy mégis mi történt vele, de végül nem tudtam volna értelmesen megfogalmazni. Lefeküdtem aludni, de végül csak forgolódás lett belőle és maximum 3 órát ha aludtam. Igen, utánaszámoltam. Nézegettem az órát, és a másodperc mutatóval együtt az agyam is kattogott. Néha egy-egy könnycsepp is kifojt a szememből, de nem tudom miért. Lehetséges, hogy ennyire fájt, hogy nem beszéltünk? Feltenném a kérdést, hogy kitaláljátok-e kin gondolkoztam, de úgyis rájönnétek, hogy Brad volt a téma.

7 óra után kikeltem az ágyból, mert már nem tudtam feküdni sem. Felkaptam magamra egy fekete melegítő alsót és egy kék pólót, a hajamat csak lazára felgumiztam, majd kimentem a konyhába. Alexys még aludt, anya viszont már kint volt a konyhában, és ott sürgött-forgott. Reméltem nem fogom megijeszteni az enyhén zombi kinézetemmel. Kicsit meglepődött, de próbáltam a teliholdra fogni, hogy amiatt nem aludtam jól.

Csináltam magamnak egy szalámis melegszendvicset, ittam egy kávét, aztán megetettem és megitattam Do-t, végül bementem a szobámba, kezembe vettem a telefonomat és felnéztem facebook-ra. Nem írt senki, csak kettő játékfelkérésem volt, semmi több, így letettem a telefont az íróasztalomra. Ám amikor leraktam, megszólalt. Üzenetem jött facebook-on.

Ahogy megláttam a küldőt, egyből nagyobbat dobbant a szívem...

Brad Preston: Szia. Bocsi, hogy az este úgy leléptem, de kicsit gondolkoztam délután. Ha esetleg újra össze szeretnél jönni volt barátoddal, nem akarok útban lenni. De akkor szólj ha kérhetem, mert nem akarok olyan vonat után futni, ami nem vesz fel.

Na igen... úgy tűnik, csak a név miatt dobbant nagyot. Viszont egy valamit nem értek...

Zoey Bale: Szia. Egyáltalán nem akarok megint együtt lenni vele. De hogy jutott ez eszedbe?

De várjunk! Akkor azért nem írt tegnap, mert azt hitte, hogy én meg Castiel... ? Vagy legalábbis, hogy újra vele akarok lenni? Ezek szerint mégis érdeklem?

A szívem... mintha már a gondolattól is kiugrott volna a helyéről, és rohant volna hozzá.

A fenébe!!! Ennyit arról, hogy még jó ideig nem leszek szerelmes. Megismertem Bradet, és az egész tervem romokban hever pár nap után...

Brad Preston: mintha kicsit jobban felzaklatott volna a hívása

De hát az...

Zoey Bale: csak azért mert nem akartam, hogy akármi tönkretegye azt a szép délutánt

Zoey Bale: tényleg nagyon jól éreztem magam veled / veletek

Talán ez már túl erős utalás volt... basszus!

Brad Preston: én is jól éreztem magam veled / veletek :)

Talán... talán... talán...

Zoey Bale: nekem még kell egy kis idő

Nem azért, hogy túl legyek Castielen. Biztos akarok lenni magamban és az érzéseimben... Brad iránt.

Brad Preston: annyi időt kapsz amennyit szeretnél, csak a fiú idegeit ne feszítsd túl :)

Zoey Bale: mert a fiú arra vár, hogy rendbe tegyem magamban a dolgokat? :)

Brad Preston: valószínűleg :)

Őőő... hogy is lyukadtunk ki itt?

Higgyétek el, én sem tudom. Meg eléggé félek is. Fogalmam sincs mennyire bízhatok meg benne. Nem ismerem még olyan régóta és olyan jól, hogy ezt tudjam. Bár olyat is lehet tapasztalni, hogy évekig nagyon jóban vagy valakivel és azt hiszed ismered és megbízhatsz benne, mégis hátba szúr. Persze csak képletesen.

De visszatérve Bradhez: úgy érzem, hogy nagyon gyorsan kezdek teljesen belezúgni!

Zoey Bale: túl sokat gondolkoztál az este... :)

Brad Preston: hidd el, nem aludtam valami jól. :)

Zoey Bale: ennek kicsit örülök, mert én sem.

Lehet rosszul tettem, hogy ezt leírtam neki. Lehet, hogy ezzel paranoiásnak tűnök vagy ilyesmi, de ezzel támadási felületet adtam neki. Egyből lejöhet neki, hogy kezdek belezúgni, amit később ki is használhat.

Lehet kicsit furcsa, de Castiel után félek bízni ilyen szempontból a fiúkban. Félek odaadni Bradnek a szívemet...

Ja, mert azt elfelejtettem veletek közölni, hogy Castiel együtt szilveszterezett Lysanderrel, Dorindával – amivel ugye még semmi baj nincs – és Vanessával. Természetesen erről nekem Dorinda mesélt, amikor rám írt, hogy mi újság velem, mert régen beszéltünk. Igazából nem akartam semmi részletet megtudni, de Dorinda boldogan mesélt. Erről azonban inkább máskor mesélnék. Castiel a múlt. Engem most egyedül Brad érdekel, senki más!

Csak és kizárólag Brad, aki talán fényt hoz az életembe. Egyetlen mosolyával képes lenne bearanyozni a napomat.

Én azt hiszem...

Brad Preston: miért nem tudtál aludni?

Zoey Bale: mert nem tudtam miért nem írtál.

Zoey Bale: fogalmam sem volt, hogy mit tehettem vagy mondtam, ami miatt megharagudtál rám

Brad Preston: sajnálom

Brad Preston: nem akartam

Zoey Bale: nem baj, de legközelebb inkább mondd el :)

Zoey Bale: túl sokat gondolkozol... :)

...azt hiszem beleszerettem.