2015. február 7., szombat

35. versem: Borús az égbolt

Borús az égbolt


Borús az égbolt, elbújt a Nap.
Itt vagyok egyedüli, elunt magam,
S mintha eső folyna le ablakomon,
Úgy folyik le egy könnycsepp az arcomon.

Borús az égbolt, elbújt a Nap.
Elvagytok ti mind együtt untalan.
Nem vagyok én senkihez tartozó,
Csak egy ember, egy álmodozó.

Borús az égbolt, elbújt a Nap.
Nincsen nyár, csak elmúlt tavasz.
Ősz köszöntött az életembe,
Ami hideg úton a télbe vezet.

/ 2015. 02. 07 /

34. versem: Boldog vagyok!

Boldog vagyok!


Boldog vagyok!
Puha homokban lépkedek.
A Nap is ragyog
Ahogy fürkészem a kék eget.

Miattunk csillog a tenger,
Miattunk kel fel a Nap,
Ahogy kettőből egy lett,
Azóta minden közös feladat.

Jóban-rosszban együtt vagyunk,
Közösen oldjuk meg a gondunk,
Összebújva, együtt alszunk,
Ez az életünk, a Sorsunk!

Boldog vagyok!
Puha homokban lépkedek.
Megsimítom arcod,
Végül megcsókollak, Édesem!

/ 2015. 02. 07 /